A nyomdász szakmát követte a zenei majd a festőművész karrier

Szülei szerették volna, hogy szakmát tanuljon a ma már a szentendrei kulturális élet kihagyhatatlan, saját izmust megteremtő alkotóművésze, efZámbó István.

 

 

Így került Kecskemétre, ahol a nyomdász szakma rejtelmeiben kellett elmélyednie. Az első nehézséget az jelentette, amikor nyomdász ipari tanulóként reggel 6 órára kellett bejárnia a műhelybe. Az itt megismert tanulótársak közül kérdezett rá az egyik nála, hogy mivel úgy hallotta, Pestről jött, és jól zenél, csatlakozna-e a zenekarához. Egyből rávágta az igent, bár igaz, hogy nem budapesti volt, hanem szentendrei, és nem is tudott nagyon zenélni. “1967-ben járunk ilyenkor, amikor senkinek nem tűnt ez problémának, megfeleltem úgymond a felvételin” – mondja a művész a belőle áradó lazasággal. Lassan a hallgatóságot is magával ragadja ez a könnyed életérzés, és hiába zuhog az ArtKert összművészeti fesztivál első napján, augusztus 24-én egyre vészjóslóbban az eső, ámulva hallgatjuk efZámbó István életének folyását.

 

Bizonyára sok tudatosság áll a művészete mögött, a beszélgetésből mégis úgy tűnik, inkább megragadta a kínálkozó lehetőségeket, mit kergette, és inkább élvezte azokat, mint kínkeservesen munkálkodott volna rajtuk. Valahogy így indult zenész karrierje is. A zenei próbái egyébként a kecskeméti Szilágyi Károly Művelődési Házban zajlottak, mint pedig később kiderült, onnan három háznyira lakott az azóta állandó alkotótársává vált feLugossy László. A fent említett zenekar élte a maga életét, és persze nem maradhattak láthatatlanok, ha csak külföldi dalokat, ráadásul rock and rollt és bluest szerepeltettek a repertoáron. 

 

Lassan aztán a dadaizmus is beszűrődött az életébe, és ennek hatására született meg egy performansz, amivel aztán fél évre kivonták őt úgymond a forgalomból. De hogyan is indult a karrierje? Nem akart ő festő lenni – mondja magáról, csak hát tetszettek neki a képek. Egészen új világ tárult fel előtte, amikor felnyitotta Herbert Read A modern festészetcímű könyvét, és az abban foglalt művészeti stílusokat, technikákat fel-felvette, kipróbálta, három napig például Van Goghként élt. Közben Kecskemétről haza-haza járva fedezte fel a megyei tárlatokat, és ebben az időszakban ismerte meg Vajda Lajost és Deim Pált is, akiket joggal nem kellett bemutatni senkinek a szentendrei beszélgetésen. Kép képet követett, amikor Herbert Read olvasása közben eljutott a dadaizmusig, amelyből az aktok keltették fel leginkább érdeklődését. Aztán megalkotta saját izmusát, az edvinizmust. Elindult körülötte a kulturális élet, kocsmákban megfogalmazott kiáltványok követték egymást a művész életében, és innen már nem kell merészet gondolni, hogy tudjuk, a diktatúra figyelmét is felkeltette.

EfZámbó István festő, grafikus, képzőművész, mindezt pedig autodidakta módon sajátította el. 1968-tól Szentendrén működött, a Vajda Lajos Stúdió alapító tagja, a szentendrei művészeti élet egyik meghatározó személyisége. Munkásságáért 1977-től többször kapott szakmai díjat. 2000-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze lett. A festészet mellett az 1960-as évek közepétől zenével, fotóval, szobrászattal, performansszal is foglalkozik. A szentendrei szabadtéri tárlatok egyik szervezője. 1981-ben az A. E. Bizottság együttes, majd több zenekar alapítója. 1968-tól állandó résztvevője a szentendrei csoportos kiállításoknak. 1982-től rendszeresen szerepel csoportos tárlatokon a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában. Számos egyéni tárlata volt 1976-tól Szentendrén. 1985-ben Bécsben, 1990-ben Székesfehérváron, az 1990-es években több alkalommal a fővárosban rendezett egyéni kiállítást. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a székesfehérvári és a nürnbergi múzeum gyűjteményében.

Az ArtKert összművészeti fesztiválon tartott Azok a régi csibészekcímű beszélgetést, a Hangfoglaló Program múltidéző beszélgetéssorozatát Lévai Balázs vezette. Negyedik évadának ért végéhez a Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogram poptörténeti talkshowja egyébként a nyáron, amelynek vendége volt már többek között Szikora Róbert, az R-GO énekese, vagy éppen D. Nagy Lajos, a Bikini frontembere. A nyári szezont ugyan pihenéssel töltik a szervezők, idén azonban kivételt tettek, hogy Szentendrére is ellátogathassanak. 

Nem a Régi csibészeké volt azonban az egyetlen beszélgetés az ArtKert összművészeti fesztiválon: a hatalmas és zajos sikerrel lezajlott Szentendre éjjel-nappal nyitva fesztivál egyik különleges programján járt a Szentendrei Régi Művésztelepen Juhász Kristóf is, a Magyar Idők újságírója, aki a Múzsák kertje – Költők párban című felolvasást és beszélgetést hallgatta meg nálunk. A programot eredetileg a művésztelep kertjében rendeztük volna meg, de a hirtelen jött eső elől be kellett menekíteni az, ami “nem vált kárára a késő délutáni szeánsznak, hisz Szentandrássy István nemrég megnyílt kiállításának képei is hozzáadódtak a befogadói élményhez” – fogalmaz Juhász Kristóf.

Oravecz Péter, Ughy Szabina, Zsille Gábor, Simon Adri

 

A négy egykori Móricz-ösztöndíjas költővendég – akik a rendezvény címéhez hűen valóban egy-egy párt alkotnak, ezt tematikus elemként használják, ami bátorságra vall, hisz művészet és magánélet szirtfalai között a híd keskeny, és onnan olyan csúf helyekre lehet zuhanni, hogy inkább le sem írom – Simon Adri költő, az Irodalmi Jelen Kritika rovatának szerkesztője, Zsille Gábor költő, műfordító, a Magyar Napló irodalmi folyóirat versszerkesztője, Ughy Szabina költő, író és Oravecz Péter költő, flamencogitáros volt, a beszélgetést pedig Mirtse Zsuzsa író, költő, szerkesztő moderálta. 

“Olyan irodalmárokról beszélünk, akik nevét illő lenne hamarosan az egész országnak ismernie, hiszen Ughy Szabinának például ilyen, letaglózó erejű képeket köszönhetünk: „(…) a megkínzott kutya szemében, / a feltárt tömegsírból kiásott csecsemő kóchajában, / egy korty citromos teában, / a tetteinkhez tapadó bűntudatban, / a száműzöttek testvériségében, / Bach és Ray Charles zenéjében, / magatehetetlen párunk kézszorításában, / a gyászbeszéd szavait elnyomó légkalapács zajában (…)” (Hiányos szerkezet – Vasadi Péter emlékének).

 

Simon Adri olykor ravaszul naivának álcázza magát, hogy aztán annál finomabb cinizmussal zökkentse ki az olvasó tudatát a mindennapi, felületes szemlélésből: „Nem a szaporodási ösztön, a fészekrakási / hév miatt jön rájuk e különös lyuggatás, / nem is búvóhelyet keresnek, hiszen / megszokták rég az emberi társaságot. / Mivel nincs különösebb oka egy harkálynak / e rombolásra, azt mondják, unatkozik, / és unalma elhessentésének módozatában / követik fiókái is. Mivel az egész család védett, / légpuskával megzavarni vagy egyéb módon / bántani tilos, eszmei értéke sokkal több / mint a falat újravakolni. De hiába minden (…)” (Harkályok bosszúja)” – írja Juhász Kristóf a Magyar Idők hasábjain.

Simon Adri és Zsille Gábor párosa pont azt az erős hatást adta, amit várt az újságíró: Zsille Gábor mer bohóckodni, kicsit affektálni, Simon Adri a maga érzékenységével veszi a ziccereket. Minden költőt bátorítanak a jó példával, hiszen a szerepvers, ha megszólal, szerepelni is akar. Előkerülnek az újságíró nagy kedvencei, a borzasztó szóviccek is: szilvás vállad – Szilvásvárad, lila füled – Lillafüred. 

„Ughy Szabina és Oravecz Péter más előadói karakter – visszafogottabbak, melankolikusabbak, tűnődőbbek, mint költőtársaik. Afféle mesebeli, elvarázsolt királylány és a szegénylegény párost alkotnak. És ez az elvarázsoltság illik is például Oravecz Péter alábbi metafizikus strófáihoz, miket olvasva az egyszeri ember hajlamos azt gondolni, hogy a költészet az új teológia: „Pohár bor. Áttetsző kehely, / benne folyékony fény ragyog. / Pál tudta, hogy »nem én«. / Hogy bennem Én vagyok. / Itt minden összefügg. / Az indák lugassá szövődnek. / És mi is megbocsátunk a / helyettünk vétkezőknek. (Ambient – Vasadi Péternek)” – olvasható.

  • Zsigmond Dezső filmrendező vette át a Kölcsey-emlékplakettet

    A Balázs Béla-díjas filmrendező a magyar kultúra napja alkalmából vasárnap tartott ünnepségen vette át kapta a Kölcsey-emlékplakettet a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szatmárcsekén.Zsigmond DezsőFotó: MMAA Kölcsey Társaság által 1995-ben alapított irodalmi elismerés mellett kiosztották a Kölcsey-emlékérmét is, amelyet Gróh Gáspár irodalomtörténész vett[…]

  • Elhunyt Andy Vajna

    Életének 75. évében elhunyt Andy Vajna, a magyar és a nemzetközi filmipar meghatározó alakja, filmproducer, nemzeti filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos.Fotó: MTIAndy Vajna 1944-ben született Budapesten. 1956-ban 12 évesen egyedül menekült el Magyarországról és a Vöröskereszt segítségével Kanadába emigrált, a család[…]

  • Vackor óvodás lesz

    Mennyi gyerek, mennyi játék, de minden idegen. Hol van anya? Mikor jön apa? Nincs mitől félni, az óvoda csodás hely, ahol Vackor megtanul szépen enni, együtt játszani, csöndben aludni. Vagy mégse? A Vackor az óvodában bábelőadás január 20-án 10.00-kor látható[…]





Oldaltérkép | Impresszum | ©2019 Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.