Csángó örökségből magaskultúra

A Kolozsvári Magyar Napok keretében nyílt meg az Antal Imre csángó festőművész munkáit bemutató kiállítás, mely hiánypótló, mert bár a művész szőtteseit, oktatói tevékenységét jól ismerik, képeit ritkán láthatja a közönség. „Ahogy Bartók a népművészetből magaskultúrát varázsolt, úgy a csángók öröksége is azzá válhat” – mondta a megnyitón Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke.

Hiánypótló a kiállítás, hiszen Antal Imre szőtteseit, oktatói tevékenységét jól ismerik ugyan, képeit azonban ritkán láthatja a közönség. A csángóság kevésbé gazdag magaskultúrában, viszont természeti szépségben annál inkább. „Ahogy pedig Bartók a népművészetből magaskultúrát varázsolt, ez a csodálatos természeti és képzőművészeti matéria, a csángók öröksége is azzá válhat” – mondat Németh Zsolt. Ehhez persze elengedhetetlen maga Antal Imre, aki képes volt átlényegíteni a csángó életet és kultúrát azzá a magaskultúrává, amely a kiállításon megjelenik.

Ahogy a csángó kultúráról, Antal Imréről sem csak a népművészetnek és a gyönyörű tájnak kell eszünkbe jutnia, hanem a magasművészetnek is. Antal Imre abban az időben kezdett el festeni, amikor enyhülés következett be a kommunizmusban, ennek köszönhető az avantgárd irányába elmozduló művészete. Műveiben ugyanakkor megjelennek a csángók toposzai: a kereszt, a földdel való mindennapos küzdelem, az ének és a tánc is. A művész azonban a hallgatást választotta akkor, amikor a nyolcvanas években szigorodott a diktatúra, a kilencvenes években viszont kivilágosodott palettája.

Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke édesapja révén került kapcsolatba a festőművésszel: ő ugyanis mind a lelkipásztori, mind a műgyűjtői mivoltából fakadóan jól ismerte a művészt. Korábban elárulta: talán éppen apja látogatásainak köszönhető, hogy Antal Imre kilábalt a depresszióból, és művészete új szakasza indulhatott el.

A kiállítás a Németh Géza református lelkipásztor és felesége, Kriza Judit gyűjteményében szereplő alkotásokról ad ízelítőt. Antal Imre (1944, Gyimesfelsőlok) mindig azt festette, amit születésétől fogva ismert: a gyimesi tájat és embert. A hetvenes-nyolcvanas években realisztikus felfogásban készült hol konstruktívan, hol líraian fogalmazott alkotásainak szereplői asszonyok, pásztorok, magányos és csoportos figurák. A kilencvenes évek elejétől alakjai egyre lebegőbbé, átszellemültebbé váltak, míg végül elszakadtak a földtől, hogy azokká lehessenek, amelyeknek ígéretét már az induláskor hordozták: jelekké és szimbólumokká, az ég és a föld közötti misztikus kapocsokká, szürreális látomásokká. Az életművet átfogó tárlaton Antal Imre linómetszetei, toll- és tusrajzai, olajfestményei, valamint olajpasztell technikával készült képei láthatók.

A mintegy 50 darab képet magában foglaló kiállítás Sepsiszentgyörgyről érkezett a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Kolozsvári Művészeti Múzeumba. A sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ célja, hogy bemutassa a kortárs magyar művészetet és feltárja az elfelejtett vagy a nem kellőképpen ismert életműveket és közkinccsé tegye azokat. „Az egész erdélyi művészet nincs ugyanis a helyén a magyar képzőművészeti gondolkodásban” – fejtette ki Németh Zsolt korábban a Kultúra.hu-nak.

„Erdély különleges, következésképpen az erdélyi művészet is az, gondoljunk csak Bánffy Miklós erdélyi trilógiájára, amely átfogó képet fest a területről” – mondta el Lucian Nastasă-Kovács, a Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója. A Kultúra.hu kérdésére hozzátette: akár Budapestről, akár Bukarestből nézzük, Erdély különálló entitás. „Politikai szempontból jelenleg a legnagyobb probléma Erdély identitása. Az ugyanis, amit a románok 1918-ban nagy egyesülésnek értékeltek, nem valósult meg.”

A Kolozsvári Magyar Napok alkalmából nyílt kiállítások sorában az ötödik volt az Antal Imre munkáit bemutató tárlat. A programsorozatról a múzeum igazgatója elmondta: az öt nap alatt annyi látogatót fogadott a múzeum, mint máskor egy negyed év alatt, holott a kiállítóhely a leglátogatottabb a társai között Kolozsváron. Elmondta: ő maga is csángó közösségben nőtt fel, éppen ezért nem ódzkodik a csángó kifejezés használatától, és arra kérte honfitársait, hogy ők se tegyék.

Antal Imre, a csángó festő művészete a szülőföld szeretetét és értékeit úgy mutatja meg, hogy azt a mai ember is megérti. Így érzékelteti azt az utat, amelynek során a múlt kincsestára átmenthető a jövőbe” – fogalmazott Szepes Hédi kurátor.

Székely István, az RMDSZ kulturális autonómiatanácsának elnöke Antal Imre művészetének szakrális jellegét emelte ki. Úgy vélte: a bemutatott művészetben az ember és a természet viszonyának olyan szakrális dimenziója látható, amely a csángók középkorias vallásosságára vezethető vissza.

Dr. Hóvári János, a MANK Nonprofit Kft. főigazgatója arról beszélt a megnyitón, hogy Erdélyből nemcsak évszázadokkal ezelőtt, hanem a 20. században is széthordták az értékeket a szélrózsa minden irányába. Úgy vélte, az erdélyi értékek jelentős hányada Magyarországon, Németországban, Amerikában és Izraelben van, ezért töredékes az erdélyi emlékvilág. Ezért tartja fontosnak, hogy a MANK már második évben tudott olyan kiállítást szervezni, amely erdélyi művészek Magyarországon fellelhető képeit hozta vissza Erdélybe.

A kiállítás 2017. augusztus 12. és 27. között tekinthető meg, szerdától vasárnapig 10 és 17 óra között.

 

Forrás: Kultúra.hu/Takács Erzsébet

Fotó: Csákvári Zsigmond

  • Kié a legtöbb elismerés?

    A budapesti Katona József Színház kapta a legtöbb elismerést, a Miskolci Nemzeti Színházé pedig a legjobb előadás díja lett a Színházi Kritikusok Céhének szeptember 21-én este megrendezett díjátadóján. A Színikritikusok Díját 38. alkalommal ítélte oda a Színházi Kritikusok Céhe az[…]

  • Átadták a Szép Ernő-díjakat

    Az elismerést Zalán Tibor és Visky András kiemelkedő drámaírói és színházi tevékenységéért vette át, míg Lengyel Annát dokumentumszínház alapításáért és működtetéséért díjazták. A drámaírókat jutalmazó Szép Ernő-díjakat a magyar dráma napján, szeptember 21-én adták át a Bajor Gizi Színészmúzeumban tartott[…]

  • Kína az Andrássy úton

    Miért szeretjük a varázslatos Keletet? Talán mert misztikuma, kincseinek tárháza kimeríthetetlen. Mindig újabb izgalmas, a miénktől eltérő felfedezésre bukkanunk. Eközben talán nem is sejtjük, mennyi párhuzam szövi át a magyar és a keleti kultúrát. Most ebből kaphatunk ízelítőt a Hopp[…]





Oldaltérkép | Impresszum | ©2017 Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.