Vitrinbe zárt hagyományok

A hagyományt nem ápolni kell, hanem éltetni – mondta Lovász Irén népdalénekes a MANK Nonprofit Kft. májusi beszélgetésén. A havonta megrendezendő Alkotóművészeti Szalon idei, utolsó vendégei többek között azt a problémát járták körbe: a 21. században miért nem sikk a műveltség? Miért nem őrizzük és éltetjük a hagyományainkat, de ami a legfontosabb: miért nem énekeljük olyan természetességgel a népdalainkat, mint egykor?

Hasonló kérdések és gondolatok jutottak eszembe, miközben a MANK Nonprofit Kft. beszélgetésén Lovász Irén eMeRTon- és Bartók Béla-díjas népdalénekest hallgattam, aki egyértelműen meggyőzött arról: milyen értékesek a népdalok, és milyen óriási hibát követünk el akkor, amikor hagyjuk, kiszoruljanak az életünkből. De vajon miért merült feledésbe ez a kincsünk; mi okozta a manapaság gyakran tapasztalható ellenszenvet a népdalok iránt? Többek között ez is kiderült – vagy legalábbis születtek lehetséges válaszok – a hetedik Alkotóművészti Szalonon. A májusi vendég Lovász Irén népdalénekes, a néprajztudomány kandidátusa volt, akivel dr. Hóvári János történész, turkológus a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgatója beszélgetett. A moderátor Mirtse Zsuzsa író, költő, az est állandó házigazdája volt.

Dr. Hóvári Jánost és Lovász Irént több szál is összeköti, egyebek mellett a Károli Gáspár Református Egyetem, ahol mindketten tanítanak már évek óta, de az is, hogy somogyi származásúak. Bár különböző faluból jöttek, a gyermekkori környezet mégis egy életre meghatározta azt az irányt, amely felé elindultak, és amelynek egyik meghatározó eleme a hagyományőrzés. Lovász Irén többször is elmondta az est folyamán, hogy még ma is a gyermekkori közegből, Somogyból táplálkozik és építi saját magát, annyira meghatározó volt számára a fiatalkora. Fontos élményként említette meg nagykunsági származását is, mely legalább akkora erővel hatott életére, mint a hely, ahol felnőtt. Ez pedig egy újabb közös pont kettejük életében, hiszen dr. Hóvári János is hasonlóan erős gyökerekkel rendelkezik, neki is vannak kun felmenői, Somogy megye pedig az ő életére is inspirálóan hatott.

Mind Hóvári János, mind Lovász Irén felismerte tehát, mennyire fontos a kultúra őrzése, ápolása és fenttartása. „Igyekszem a magam módján hozzá tenni ehhez a folyamathoz, és elérni, hogy a magyar népzene ne egy vitrinbe elzárt, halott tárgy legyen, hanem éljen. Vagyis: én is osztom azt a gondolatot, hogy a hagyományt nem ápolni, hanem éltetni kell” – mesélt Lovász Irén küldetéstudatáról. Majd kiemelte: ha a dalokat, a zenét átengedi a saját élettapasztalatának, akkor lesz igazán hiteles és őszinte az, amit tesz. Ezért is igyekszik a legnagyobb őszinteséggel és tisztelettel megismerni és átadni a népi kultúrát, a népzenét. Nagyon nagy dilemmának nevezte azt, hogy valaki egyszerre legyen korhű, hiteles és modern ezen a téren. Ma azonban nemcsak ez jelent kihívást, hanem maga a hagyomány éltetése is, hiszen eltűntek a határok, özönlik az információ, ilyen közegben pedig óriási kihívás a hagyományőrzés. „A kultúra definíciójában benne van, hogy állandóan változik, nem statikus valami, ha ezt megpróbáljuk konzerválni, bizonyos szinten halálra ítéljük, ezért is komoly dilemma, hogyan legyen valaki hiteles, miközben a hagyományt úgy élteti, hogy a lényegét megőrzi” – mondta el Lovász Irén a felvetett 21. századi problémára. Dr. Hóvári János történész, turkológus is hasonlóan látta ezt a kérdéskört: „A magyarságnak és minden nemzetnek összetartó ereje a saját kultúrája, ez a lelke egy nemzetnek. A kulturális egység, amely körülvesz bennünket, benne van a jellemünkben, a gondolkodásunkban, a tudatalattinkban, a gesztusainkban, és természetes, hogy ez nem lehet rögzített, megkötött kultúra, hiszen mindig idomulni fog az adott korhoz” – mondta el dr. Hóvári János. Ezt követően hangsúlyozta: a dolgok változnak, a kultúra is formálódik, de ezeknek az értékeknek tartópillérei vannak, amelyek alapjait nemcsak őrizni kell, de éltetni is. Ezekért a tartópillérekért felel többek között minden egyetem, múzeum és olyan emlékezetpolitikai tevékenység, mint a Zrínyi-emlékév.

„Az volna a legjobb, ha sikk lenne műveltnek, sikk lenne már akár a gimnáziumban is, nem csak az egyetemen” – mutatott rá Lovász Irén e mondattal a 21. század egyik legnagyobb kulturális problémájára, amely nemcsak a népzenével van összefüggésben, hanem minden területtel, az irodalomtól kezdve, a zenén át a történelemig. Ezeket a területeket szívesen elérik a fiatalok – feltéve, hogy olyan erős mintát hoznak otthonról, olyan irányt, amely a későbbi tudásszomjuk alapja lehet. A népzenével azonban már sokkal nehezebb a helyzet, hiszen nagyon sokakat riasztanak el egészen kiskorban a népdaloktól, sőt mi több: az énekléstől a nem megfelelő pedagógiai módszerekkel. „Nemcsak a Kodály-módszer fontos, de a Kodály-kultúra is, hiszen a módszer csak egy része a filozófiájának” – hangsúlyozta Lovász Irén. Majd hozzátette: a legtöbb zenepedagógus a legjobb szándékkal okoz károkat egy kisgyermek életében, amikor elfelejti átadni a módszer mellé a filozófiát is. Hiszen a zenének örömforrásnak kellene lennie egy gyerek életében, nem pedig feladatnak, amelyet meg kell oldania. Lovász Irén amellett, hogy kiváló népdalénekes és egyetemi oktató, zeneterápiával is foglalkozik. Mint mondta: az éneklés segíti a lelki gyógyulást, foglalkozásain pedig számtalan diákkal dolgozik együtt, akiknél az énektanárok okozták a legnagyobb károkat, elnémították őket, pedig a „hang a lélek tükre”.

Lovász Irén és dr. Hóvári János is abban látta a fent említett probléma megoldását: a diákoknak már egészen fiatalon meg kellene tanítani, hogy nem a piros pont, a jegy számít, hanem az, amit a tudással, a népdalokkal, a hagyományőrzéssel kaphatnak. A tudásra, a kultúrára, a művészetre és a népzenére úgy kellene gondolniuk, melyek által kiszélesedik számukra a világ.

 

Forrás: Kultúra.hu/Fischer Viktória

Fotó: Csákvári Zsigmond

  • Folytatódik a Pajtaszínház

    Folytatódik a Pajtaszínház, amely amatőr színjátszó körök indítását támogatja olyan településeken, ahol korábban nem volt ilyen tevékenység. A program első évében, 2015-ben hat megyében huszonnégy településen alakultak amatőr színtársulatok, tavaly már az ország mind a tizenkilenc megyéjében. Ezúttal újabb 19[…]

  • Ingyenes az Ige-Idők című kiállítás

    A Nemzeti Kulturális Alap miniszteri keretének terhére a november 5-ei zárásig ingyenesen tekintheti meg minden látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállítását – jelentette be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere október 17-én Budapesten.A szimbolikus gesztussal minél több embert[…]

  • Fesztiválkedvencek a 14. Verzión

    Az elmúlt évek legjobb dokumentumfilmjei műanyag szeméthegyben élő kínai gyerekekről, bebörtönzött ukrán filmrendezőről, szíriai bloggerekről, brazil médianindzsákról és vízumra váró focistalányról mesélnek. Különleges sorsokat láthatunk tehát november 14. és 19. között a 14. Verzió Emberi Jogi Filmfesztiválon, amelyet Mundruczó Kornél[…]





Oldaltérkép | Impresszum | ©2017 Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.