Nemezelni Kecskeméten? Ráadásul Amerikából?

A nemezelés technikáit tanulhatták meg az Egyesült Államokból érkezők április 24-én és 25-én, amikor is érdeklődők egy kicsiny csoportja megérkezett a Kecskeméti Alkotóházba, hogy több jeles művésszel együtt veselkedjen neki a gyapjúnak és a szappanos víznek.

Mát itthon is nemezeléssel foglalkozott Carlile-Kovacs Flóra, amikor öt évvel ezelőtt kiköltözött az Egyesült Államokba, ahol lelkesen folytatta a szakmáját, diákjainak pedig azóta is a nemezelés különböző technikáit tanítja meg. „Az egyik tanfolyamon a tanítványaim kitalálták, hogy nagyon szeretnének nemezelést tanulni és utazni egyszerre. Ebből az ötletből formálódott a hazai túra” – meséli a Kultúra.hu-nak. Mindez tavaly indult útjára, úgyhogy idén már a második alkalommal látogatott az USA-ban toborzott csoporttal Magyarországra. Itthon hasonlóan alakult a program: kiválasztotta azokat a városokat, ahol kiváló nemezelő művészekkel ismerkedhetnek meg a „diákjai”, így több városba is ellátogatnak a csoporttal, miközben újabb és újabb technikákat, fortélyokat sajátítanak el. Így jutottak el már második alkalommal a Kecskeméti Alkotóházba: idén tizenegyenen, tavaly tizenhárman.

Kecskeméten két művészt választott maga mellé tanárnak. Közülük Csille Márti nemezes iparművész egy misztikus tárgy készítését találta ki feladatként. „Ez egy küszöbőrző, amely egy üreges tárgy, lényege pedig, hogy jelezze, átlépünk egy másik térbe, és onnantól kezdve máshogy kell viselkedni. Ezt akár ékszerdobozként is lehet használni, vagy üzeneteket is lehet benne tárolni.” Elmondta, hogy nagyon nyitottak az amerikai vendégek, alkalmazkodnak, és szívesen tanulnak. Beavatott minket a nemezelés művészetébe is: gyapjúval kezdenek el dolgozni, melyet akár már készen, megfestve is megvásárolhatunk. „Ezt dolgozzuk meg vizes-szappanos vízzel, majd színesíthetjük egymásra rakott anyagokkal, gyöngyökkel, hímzéssel.”

„Huszonöt éve nemezelek, évek óta tartok tanfolyamokat felnőtteknek, gyerekeknek Magyarországon és külföldön is, rendszeresen veszek részt hazai és nemzetközi kiállításokon. Évekkel ezelőtt közelről találkoztam a vaksággal, megdöbbentett és megérintett. A vak gyerekek megismertették velem a tapintás varázsát, megmutatták, mennyi finomságot képes befogadni, leolvasni a kezünk. Azóta próbálok látni a kezemmel is, megérteni magát a nemezt, és kifejezni vele mindazt, amit általa eddig megtanultam. Felfrissítő élmény nap mint nap felismerni és tapasztalni az anyag hordozta energiákat. Munkáimban az archaikusságot, az ősi bölcsességet szeretném felidézni úgy, hogy a mindennapi létünkbe beépülve a föld, a természet, az ünnep erejét hordozzák, és használójuk, tulajdonosuk számára kapaszkodót, belső biztonságot adjanak. Motívumaimat egyetemes történetünkből, a földből, a vízből, a fákból és más útjainkból gyűjtöttem össze. Jelképek, amelyekben magamra találok, magamat hordozom, részben néprajzi jellegűek, részben a művészet különböző rétegeiből bukkannak fel. Azt hiszem, földközelben élek itt, a XXI. század elején, egy újraéledő technikán gyakorlatozva végig a nekem szánt ösvényeket."

Tóth-Pócs Judittal aztán ékszereket, nyakékeket készíthettek a látogatók. Beavatott minket, hogy minél vékonyabb szálú a gyapjú, annál könnyebb vele dolgozni. A pihe-puha gyapjúszálakból a „megdolgozás” után igen erős anyag keletkezik. A technika múltjáról is mesél, elmondja, hogy a honfoglalás kori magyar leletek között már találunk gyapjút, főként süvegeket, a nomád népeknél a jurta takaróelemeiben jelenik meg, a hidegebb tájakon pedig csizma is készült nemezből. Készíthető belőle nagyon erős ruházat is, a juhászok kabátja is sokáig nemezből készült, hiszen télen fűt, nyáron pedig hűt. Hiába ismerjük régről a nemezelés technikáját, Magyarországon 50-60 évvel ezelőtt csak egy család foglalkozott nemezeléssel, de tőlünk nyugatabbra sem találtunk volna sokkal több hozzáértőt. Nem csoda tehát, hogy akik meg akarták tanulni a technikát, keletre vándoroltak, Kirgizisztánba vagy akár Törökországba. Tóth-Pócs Judit odáig fejlesztette a technikát, hogy mára szobrokat is készít belőlük, sokakkal együtt pedig azért küzd, hogy a képzőművészetek közé sorolják szakmájukat. Képviselői ugyanis mindenféle anyagötvözetekkel dolgoznak, ő például flitteres anyagokkal is előszeretettel kombinál. „A gyapjú elnyeli a fényt, a flitter pedig visszaveri, ami érdekes kontrasztot teremt” – meséli, miközben azt is megtudjuk, hogy az általa készített szobrok megtekinthetők weboldalán, a www.pocsjuditstudio.hu-n.

Forrás: Kultúra.hu/Takács Erzsébet

Fotók: Csákvári Zsigmond

  • Rekordszámú néző az Operaházban

    Összesen 22 bemutató és 57 repertoárdarab, 481 saját nagytermi előadás és rekordszámú, több mint 600 ezer fizető néző jellemezte 2016/2017-ben a Magyar Állami Operaház 132. szezonját. Az évadzáró Csillagóra Gálaesten június 25-én átadták az intézmény legrangosabb kitüntetéseit, a művészek pedig[…]

  • „Ne panaszkodj, önként mentél!”

    Ezt vágták a fejükhöz a saját szomszédaik az ’50-es, ’60-as években azoknak, akiket 1945-ben elhurcoltak kényszermunkára a Szovjetunióba. Hogy mit éltek át kint? Erről nem beszélhettek. Hazafelé parancsra ezt kiabálták a vonatból: „Éljen Rákosi, hazahozta a magyar anyákat!” Majd az[…]

  • Hét nap, kilenc színdarab

    Bár még csak most kezdődött a nyár, a budapesti Thália Színház már az őszi évadnyitó eseményére készül. Idén hatodik alkalommal, szeptember 4. és 10. között rendezik meg ugyanis a Vidéki Színházak Fesztiválját. A hét napos programsorozaton kilenc színház kilenc előadásában,[…]





Oldaltérkép | Impresszum | ©2017 Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.